Rövid történetünk…     Bocskaikert község Hajdú-Bihar megyében, Debrecentől északra, 15 km-re található. Az első írásos feljegyzés erről a területről 1158-ből való, amikor Szabolcs vármegyéhez tartozott és erdőként tartották nyilván. 1351-ben Beke Tamás vette meg a területet, későbbi tulajdonosa Lőrincz István, Fiószegi Miklós és Debreceni László volt. A XV. század elején Debrecen földesura, a Dósa család birtokolta, majd 1477-ben Szilágyi Erzsébet tulajdonába került. A török dúlás idején a terület elnéptelenedett, lakói kihaltak, vagy Debrecenbe húzódtak. A településen átvezető hadiút kiszolgálására építették a Dugó csárdát, ahol Ferenc József császárt és Erzsébet királynőt egykor diadalívvel fogadták a hajdúvárosok képviselői. Egy szép lovat ajándékoztak a királynőnek, ezüstös nyereggel és világoskék nyeregtartóval. Bocskaikert jelenlegi területét 1898 és 1903 között parcellázta fel néhány debreceni és hajdúhadházi lakos, akik alkalmasnak tartották a területet szőlő és gyümölcsös telepítésére.
A rendezett Bocskaikertet, mint hegyközséget 1899. február 21-én alapították meg. Erről a Debrecen-Nagyváradi Értesítő 1899. március 5-én számolt be. Bocskaikert első tulajdonosai Poroszlay László debreceni bankigaz­gató, kormányfőtanácsos és néhány ismerőse volt. Őket követték a kistisztviselők, tanárok, katonatisztek, vasúti alkalmazottak. Így jött létre a hegyközség, ahol elsősorban Debrecen tehetősebb polgársága nyaralt és pihent.
A Képviselő testület a Németh László Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Óvodát, mint intézmény megszüntetését követően, azok jogutódjaiként 2011. augusztus 1-i hatállyal létrehozta a Németh László Általános Iskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézményt és a Napsugár Óvodát.

Szeretettel köszöntjük településünkön! Tisztelettel köszöntöm Önt Bocskaikert polgárai nevében, rendkívül megtisztelő számunkra, hogy ellátogatott honlapunkra. Bocskaikert 1993-ban vált önállóvá és e rövid idő alatt jelentős változásokon ment keresztül. Kérem ismerkedjen meg a dinamikusan fejlődő településünkkel, ismerje meg önkormányzatunkat, intézményeinket, és az itt élő dolgos embereket. Honlapunk összeállításánál törekedtünk arra, hogy minden információ megtalálható legyen Bocskaikert múltjáról, jelenéről és a település jövőjét érintő elképzeléseinkről. Az itt található adatokat rendszeresen frissíteni fogjuk, ezért kérem később is keresse fel honlapunkat. Amennyiben lehetősége nyílik, kérem személyesen is látogasson el barátságos és vendégszerető településünkre.

Köszönöm megtisztelő érdeklődését. Szőllős Sándor
polgármester

A templom 1996-97 között épült. Három felekezet tagjai, a reformátusok, a római és a görög katolikusok gyakorolják itt vallásukat.

A Degenfeld-kastély Tégláson, Hajdú-Bihar megyében található. Téglást, 1799-ben, gróf Bek Pál, Debrecen királyi biztosaként végzett szolgálataiért kapta meg. A város központjában található kastély a múlt század elején került kialakításra.

Téglás Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 2000-ben döntött arról, hogy a ,,múltunk a jövőnk” gondolat jegyében a millenniumi rendezvénysorozat részeként helytörténeti kiállító termet hoz létre. Az avatásra 2000. április 30-án került sor. A Képviselő-testület megvásárolta néhai Molnár János ,,amatőr helytörténész” hagyatékát a családtól. Molnár János több évtizeden keresztül kutatta Téglás múltját és összegyűjtötte a lakosságtól azokat a tárgyi emlékeket, amelyek ma a kiállító terem 90%-át alkotják. A kiállító terem megtervezésében, a kiállított tárgyak restaurálásában, és a kivitelezésben a debreceni Déri Múzeum múzeulógusa, Korompai Balázs nyújtott szakmai segítséget. A kiállító teremhez tartozik a ,,Molnár János kutatószoba”, ahol megtalálhatók a helytörténész kéziratai,dolgozatai, több, mint 200db. Molnár János az évtizedek alatt Téglás életének minden mozzanatát kutatta, feldolgozta: történelmét, az itt élők mindennapjait, népszokásait, I.-II. világháborút, a Bek-Dégenfeld család és a kastély történetét, az óvoda, az iskola, a templomok történetét, és még sok minden mást is. Példaértékű és nagyon értékes Molnár János életműve. Számos elismerést kapott a megyei és országos helytörténeti pályázatokon. Az általa megírt dokumentumok értéke felbecsülhetetlen, mert egyediek és egy példányban léteznek. A gyűjteményben megtalálhatók az adatgyűjtések, a források, melyek sok-sok eredeti dokumentumot is tartalmaznak. /pl. XIX. századi adóíveket, adásvételi szerződéseket, leveleket, bizonyítványokat, katona könyveket, fotókat, stb./ Feldolgozásra vár még több száz dia-felvétel, melyek téglási utcákról, házakról, középületekről készültek a 60-as, 70-es, 80-as években. A lakosság önkormányzati felhívásra a megnyitás előtt és azóta is sok családi emléket, tárgyat ajándékozott a kiállító terembe. Az itt élők magukénak érzik ezt a gyűjteményt. Az idősek különösen adományozók, mert úgy érzik a család már nem értékeli a régi tárgyakat és itt biztonságban tudják féltett kincseiket. Megbíznak az önkormányzatban, látják a folytonosságot és a felelősséget a múlt értékeinek megőrzésében. Ezen közös cél érdekében a kiállító terem 2003. februárja óta a Téglási Városi Könyvtár és Közművelődési Intézmény tagegységeként működik, és várja egyéni és csoportos látogatóit. A heti két alkalommal (kedd, csüt.: 13.00-1700) való hivatalos nyitvatartáson kívül az intézmény munkatársa kérés, ill. előzetes bejelentkezés alapján más időpontokban is kinyitja, bemutatja a helytörténeti értékkel bíró anyagot, a rendelkezésre álló eszközökkel segíti a tudományos, kutatói munkát. A helytörténeti kiállító teremben 2006-ban ,,Múzeumi esték” címmel, felnőtteknek szóló rendezvénysorozat indult, melyet nagyon megszerettek a településen élők. Minden alkalommal nagy érdeklődés kísérte a különböző témájú előadásokat. 2013 óta a gyermekek részére is rendszeressé váltak a múzeumpedagógiai foglalkozások „Mesés múzeum” címmel, melyekkel óvodások, valamint alsó tagozatosok számára váltak élvezetessé, ismertté a terem különböző tárgyai, eszközei egy-egy konkrét, klasszikus mesén keresztül. Gyakran tartják itt felső tagozatosaink helytörténeti óráit, és a terem folyamatosan iskolai versenyek helyszíneként, állomásaként is funkcionál, ahol a tanulók az anyag között keresve, kutatva, vetélkedve ismerik meg helyi a értékeket, emlékeket. A téglási Helytörténeti Kiállító Terem olyan, a Helyi Értéktárba méltán javasolt kincsünk, amely nemcsak ,,a tárgyilagosult téglási múlt” bemutatóterme, hanem a közösségi élet aktív színtere is, minden generáció számára.

A mai, késő barokk templomot, a korábbi négy elődje lebontása után 1783-86 között építette Rachbauer József debreceni kőművesmester. Tornya 1792-ben készült el. Magassága kb. 30m.
A templomot 1977-re teljesen felújították. 2010. június 14-i tornádó erejű szélvihar az épület tetejének bádog héjazatát lesodorta, melyet azóta helyre állítottak, az épület nagyon szép cserépfedést kapott. Berendezése XIX. századi iparművészeti remek. A templom belső felújítása nemrég készült el, a külső restaurálás még tart. A templom előtt a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete 1993. őszén emlékkopjafát állíttatott 1848. március 15. és 1956. október 23. fiatal hősei tiszteletére. A kopjafát Jakab Zsigmond erdélyi fafaragó készítette. A téglási refomátus egyházközség fő patrónusai a XIX. században a Bek és Dégenfeld grófi családok voltak. Többek között az ő adományuk révén építhetett az egyházközség templomába orgonát 1865-ben. A téglási Református Templom műemléki védelem alatt áll.  Közel 230 éves múltra tekint vissza. Az építmény külső-belső jegyeiben magán hordozza a református templomok jellegzetes jegyeit, egyszerű szentélyű, sík mennyezetes, hajós építmény. Állaga megóvása érdekében több alkalommal is külső-belső renováláson ment keresztül. Különlegessége, hogy a főbejárata nem a főutca felé néz, hanem ellenkező irányba, a Dégenfeld Kastélyhoz idevezető útra, azaz arccal a kastély felé, amelynek tulajdonosai fő patrónusai voltak az egyháznak.  

A Borospincét 1895-ben építették meg. A pincében 18 darab hatalmas kerámiahorhó található, amelybe összesen félmillió liter bor fér. A legkisebb 11 ezer, a legnagyobb 54 ezer literes.
A kerámiahordókban tárolták a megtermelt újlétai ezerjóból készült bort.

A tájházban megismerhető a század eleji emberek élete, használati eszközei.
Praktikus elrendezésű lakóház nyeregtetős, cseréphéjazattal borított, fehérre meszelt szögletes téglaoszlopokkal alátámasztott tornácos épület. Szobáját középparaszti bútorokkal rendezték be, konyhája és kicsi kamrája szintén hasonló társadalmi helyzetű család életmódját tükrözi. A bejárati ajtó mögötti helységrészben egy szövőszéket is felállítottak, mely a hajdani asszonyok téli foglalatosságát hivatott bemutatni. A portán a szín alatt szekér, tűzoltó lajtkocsi kapott helyet, szemközt pedig fedett udvari kemencét építettek a falunapok gasztronómiai bemutatóinak kiszolgálására.

A szobor az 5 világrész összetartozását ábrázolja.

2001-ben Kiss Zoltánné javaslatára és önkormányzati támogatással elkészül a temető mellet, a II. világháborúban elesett hősök emlékére a „Hősök szigete”. Azoknak az újlétai magyar katonáknak az emlékére, akik nem tértek vissza a háborúból. Minden család hozzátartozójának emléktáblájánál helyezheti el a kegyelet és az emlékezés virágait  

A műemléki környezethez tartozó múzeumépület összesen 320 m² alapterületű. Ennek közel kétharmadát a kiállítótermek foglalják el, egyharmadában pedig fogadótér, műtárgyraktár, kiszolgáló-, és munkahelyiségek találhatók. A múzeumépülethez egy 2400 m²-es múzeumudvar is tartozik, melyet az egyház a fenti pályázat támogatásából egyrészt parkolóvá, másrészt parkká alakított. A múzeumpark kiváló helyszíne a kültéri múzeumi rendezvényeknek.

Nagyléta községet a Kálló II. főfolyás (helyi ismertebb nevén Zimberi) szeli át. 1904-ben téglaboltíves alapra, közvetlenül az élő vízfolyás fölé épült a község közvágóhídja. Az építmény alapterülete kb. 70 m2 (10, 7 x 7, 5 m.)

Irinyi kiállítóterem 2009-ben került átadásra.. Közvetlen mellette, egyazon udvarban található az Irinyi család sírkertje. Itt nyugszik Irinyi János, a zajtalanul gyulladó gyufa felfedezője, a tudós és hazafi és családtagjai. Szomszédságban van az Irinyi arborétum (1200 féle cserje és fa látható ápolt parkban).
Az utca túloldalán a Magyar Néprajzi Kiállítóterem, ahol Dr. Rozsnyai István csodálatos gyűjteményének állandó kiállítása tekinthető meg.

Hajdúhadház Magyarország tájföldrajzi katasztere alapján a Dél-Nyírséghez tartozik, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye határán helyezkedik el. Hajdúhadház, mint kistáj florisztikailag a nyírségi flórajárás tagja. Jellegzetes erdőtársulásai a tölgy-kőris-szil ligeterdők, a pusztai tölgyesek, a gyöngyvirágos tölgyesek, a homok-pusztagyepek és a homok pusztarétek.

A város jelképe a főtéren elhelyezkedő kéttornyú reformáus templom, mely a debreceni református Nagytemplom, és a kunhegyesi templom mellett a Tiszántúl három kéttornyú református templomának egyike.

Sillye Ferenc hajdúkapitány emlékét őrzi a nagyerdőn, a hős sírjánál állított kopjafa. A város kapitánya a török kiűzésének vérzivataros időszakában, 1693-ban egy tatár betörés alkalmával próbálta menekíteni a város értékeit. A harcokban azonban életét veszítette, a néphagyomány szerint nyílvesszővel lőtték át nyakát.

A város egyik jellegzetes épülete a Városháza. Az épületegyüttes 1912-ben szállodának épült, Bocskai szálló volt a neve, 1998-1999-ben külső, illetve belső felújításon esett át.